A fenti címmel tartottam előadást az első Közép-Kelet Európai Klubigazgatók Konferenciáján. A konferencián jelen voltak golfklub menedzserek, oktatók, dolgozók. Gregg Patterson lehengerlő stílusát már ismerték a magyar szakemberek, én viszont újonc voltam ebben a körben.

A szabványok menedzsment-elmélet központúak, ezért igyekeztem személyes és gyakorlati példával illusztrálni azBerta Zsolt és Révész Tamás elméleti alapokat. Nincs gondom egy kis színészkedéssel sem, ha kell némi ízes káromkodással rázom fel a társaságot, de 18 pontos “pace of play” szabályzat is galacsinná gyűrve landolt a konferenciaterem közepén (Tamás meg is dicsérte a három-pontos dobásomat, nem hiába kosaraztam annyit egyetemista koromban).

A hat már megjelent szabvány közül a harmadikat, a minőség menedzsmentjét mutattam be részletesebben. Földobtam néhány modellt és sok-sok példát. Nem átállottam kritikát megfogalmazni, hiszen évek óta golfozom, figyelem a klubok tevékenységét, árazását, kommunikációját.

Alapvetően sok klub esetében problémás a megválasztott stratégia, megcélzott piaci szegmens. a nyújtott szolgáltatás és annak árazása között. Ahogy Kovács Dani fogalmazott: “Az nem megy, hogy amerikai árakon balkáni szolgáltatásokat nyújtanak.” Van, ahol a lokáció megválasztása -enyhén szólva- érthetetlen, máshol egy csodálatos vidéki golfpályához nem épült meg a hozzá méltó klubház és szálláslehetőség. Általában hiányos és amatőr a marketing és tagtoborzás. Legtöbbször kedvetlen, méla alkalmazottak, akik nem is ismerik a klubtagokat stb, stb, stb.

Sok tennivaló van még a klubmenedzsmentben, kultúra és szemléletváltásra van szükség sok-sok tanulásra, képzésre. A jó hír, hogy van kiktől és van kikkel.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.